Lovasság
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni, hogy megfeleljen a Wikipédia cikkszerkezetre vonatkozó követelményeinek. |
A lovasság lovon mozgó, lóhátról főleg szálfegyverekkel (kard, lándzsa, dzsida) harcoló haderő elnevezése, amely korábban minden nagy hadsereg fontos része volt. Összevont katonai alakulatok részeként a fő feladata volt az ellenség felderítése, megfigyelése, a róla való híradás, a saját csapatok mozgásának a fedezése, a megvert ellenség üldözése és demoralizálása, a gyenge pontokra mért váratlan csapás, a védtelen szárnyak megkerülése és az áttörés végrehajtása.
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/9/9d/Borsos_Husz%C3%A1r.jpg/220px-Borsos_Husz%C3%A1r.jpg)
Nagyobb mértékben először az asszír hadseregben alkalmazták a lovasságot (I. e. 9. század).
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/d/d3/G%C3%A9rard_Edelinck_-_The_Battle_of_Four_Horsemen_%28Battle_of_Anghiari%29_-_Google_Art_Project.jpg/300px-G%C3%A9rard_Edelinck_-_The_Battle_of_Four_Horsemen_%28Battle_of_Anghiari%29_-_Google_Art_Project.jpg)
Az ókori társadalmakban a lovasság másodlagos fegyvernem maradt. A sztyeppei nomád népek (hunok, ősmagyarok, kunok, mongolok stb.) fő fegyverneme a könnyűlovasság volt. Harcmódjuk jellegzetes eleme volt a lovasíjászat. A középkorban a feudális társadalmak csaknem kizárólagos fegyverneme a páncélos nehézlovasság volt, amely közelharcban elsöprő erőt képviselt, azonban manőverezésre alkalmatlan volt. A lőfegyverek terjedésével a lovasság szerepe háttérbe szorult, páncélzata csökkent, távolsági fegyvereket kapott és ismét megjelent a nagy manőverező képességű könnyűlovasság (huszárok, ulánusok stb.) A 19. század második felében, főként az ismétlőfegyverek és a géppuskák bevezetése következtében a lovasság fontossága és használhatósága nagy mértékben csökkent. Feladata egyre inkább már csak a felderítés, üldözés, ellenséges lovasság elleni harc volt.
Az első világháború idejére a gyorstüzelő kézifegyverekkel felszerelt és védővonalba beásott ellenség elleni lovasroham az öngyilkossággal ért fel. A lovassági alakulatok végül lovaikat páncélozott harcjárművekkel cserélték fel és a „gépesített lovasság” vagy „páncélozott lovasság” nevet kezdték el használni, de végül ezt az elnevezést is elhagyták. Az első világháborúban csak különleges esetekben, alkalmi fegyvernemként használták a lovasságot. Az 1950-es években már egyik korszerű hadseregben sem alkalmaztak lovasságot.
Források[szerkesztés]
- Denison, George Taylor, A lovasság története : a legrégibb időktől a jelenkorig, 1884 (Denison György ; Brix német átdolgozása után ford. Szeles Dénes), [utószó: Rázsó Gyula], Dürer Nyomda és Kiadó, Budapest (hasonmásban: 1992) ISBN 9630293242